Tényleg felháborító! Azt írta egy olvasó, hogy felháborítónak találja, ahogy az értékesítőkkel bánnak. És fordítva?

Az biztos, hogy nehéz megtalálni a mindkét félnek előnyös megoldást. És nem könnyű, mivel az értékesítés talán azon ritka szakmák egyike, aminél közvetlenül a teljesítmény határozza meg a jövedelmet. Vagyis ha nincs eredmény, akkor mindkét fél pénz nélkül marad. Az értékesítő és az őt foglalkoztató cég is.

Persze van aki nem fogadja el ezt, és pénzt akar eredmény nélkül is. Mert ő dolgozott, és neki jár. Ingyen pedig nem akar dolgozni. És ha valaki így gondolkozik, akkor bizony nem érti az értékesítés lényegét. Vagyis csak pénzből lehet pénzt, jutalékot adni a munkatársnak. Ez lehet, hogy sokaknak nem tetszik. De ez a tényen nem változtat. És bizony ezen emberek lehetnek nagyon értékesek, jó munkaerők, csak éppen az értékesítés nem való nekik. Ahogy én sem lehetek darukezelő, mert tériszonyom van. Nem követelhetek olyan daruvezetői állást, ahol nem kell magasra felmenni.

Vagyis aki értékesítő akar lenni, annak le kell nyelni a békát, és elfogadni, hogy csak az eredményért kap jutalékot. És ez teljesen tisztességes dolog, mivel ebben előre megegyeznek. Akinek nem tetszik, válasszon más munkát, és ne háborodjon fel rajta. És persze nem arra a tisztességtelen cégekre gondolok, akik nem fizetik ki az előre megegyezett jutalékot akkor sem, ha hozza az értékesítő a bevételt. Az tényleg felháborító, és ott kell hagyni azt a céget azonnal. És sajnos népi sporttá vált, az átverősdi a munkaadók és a munkavállalók részéről is.

Akkor mi az ami engem felháborít? Engem pont a másik oldal háborít fel. Mégpedig az állítólagos magyar helyzet. Hogy nagy a munkanélküliség, és nem lehet elegendő pénzt keresni? Ez szerintem nem igaz. Talán túl jól élünk, és közben csak sírunk. Mert különben mi arra a magyarázat, hogy egy meghirdetett értékesítői állásra, előzetes egyeztetés után, tízből csak egy ember jelenik meg az első személyes időponton. És a többi kilenc nem csak hogy nem jön el, hanem még nem is szól. Hogy a fenében lehet, hogy ott ülök hiába, mint ügyvezető, és a kedves munkavállaló pedig még arra sem veszi a fáradságot, hogy odaszóljon, hogy nem jön. Kíváncsi voltam, hogy mi van velük. Ezért az asszisztensem felhívta mindent. Többen szó nélkül levágták a telefont, és volt aki azt mondta, hogy már nem érdekli. Ez tényleg felháborító.

És ilyen embereknek kellene fix bért adni? A semmiért. Hát azt nem. Inkább nagyobbat merítek, inkább folyamatosan keresem a jó munkatársakat, minthogy a fix bért követelőkkel kísérletezzek.

És ebből persze adódik az is, hogy azzal, aki nem ilyen, és tényleg sok munka eredményeként sok pénzt akar keresni, azért pedig megteszek mindent. Én nagyon nagyra becsülöm mind az értékesítőket, mind a szakmát és az értékesítői munkát. Azt gondolom, ma ez a leghasznosabb dolog egy cégben. Ez határozza meg egy cég jövőjét, hogy létezni fog-e öt év múlva!

Sajnos az emberek többsége nem értékeli az értékesítőket, kellemetlenkedő ügynöknek tekinti őket. Pont ezért dolgozunk, hogy ez a szakma elismertebb legyen a társadalomban. És ezért akkor tudunk a legtöbbet tenni, hogy sok képzéssel, emeljük a szakma színvonalát.

Ami furcsa, hogy pont mi, akik alapították a szövetséget, és dolgoznak érte, nem kapunk érte pénzt. Lehet, hogy bolondok vagyunk?

Parajdi István - Alelnök
Értékesítők Szövetsége