Akkor hol az igazság? Talán félúton. Semmiképpen. Az igazság a két szélén van!

Be kell látnom, hogy magamból indultam ki, és ez hiba volt. Nem gondoltam arra, hogy más hozzáállású cégek is vannak. Pedig hallok róla. Jönnek olyan értékesítők, akik elmesélik, hogy nem kapták meg a beígért jutalékot, hogy át kell verniük az ügyfelet, hogy hoznak megrendelést, de a többségét visszadobja a cége. Valóban több ma a szélhámos cég, mint a becsületes. És ez mérettől függetlenül minden területen megvan.

Én abból indultam ki, hogy mások is olyanok, mint mi. Vagyis oktatást adnak minden új embernek, adnak alapot, amivel az összes költséget fedezni tudják. Igaz, ez az alap nem elegendő arra, hogy az ember a babérjain üljön, hanem kell hozzá a jutalék, amihez kellenek eredmények. Én mindig összeeresztem az új értékesítőt a régiekkel, hogy mondják el ők, mik a tapasztalataik.

És mivel én így állok hozzá, ezért esik olyan rosszul, hogy tömegesen vernek át. Hogy én komolyabban veszem őket, mint ők saját magukat. Persze ezt ne vegye magára az, aki nem ilyen. Én sem veszem magamra azt a sok szidást, amit az átverős cégek kapnak.

És ezért írtam, hogy az igazság nem középen, az átlagban van. Hanem a két szélén. A becsületes és tisztességes üzletkötőknél és a becsületes és tisztességes cégeknél. De a középső átlagos tömeg, az katasztrófa. Ezért is nehéz a két szélen álló kissebségnek egymásra találni. Mindkettőnek zsákbamacska a másik.

Én a következőket tartom fontosnak egy új értékesítő munkatárssal kapcsolatban: Előre tisztázzuk minden részletét a játékszabályoknak. Minimális költséget téríteni kell, de ez csak tényleg a költség. Ismerje meg pontosan a terméket, és győződjön meg róla, hogy tud-e benne hinni, és hitelesen értékesíteni. Majd beszéljen a már régebben ezen a területen dolgozó munkatárakkal, és ismerje meg tapasztalatukat. És most jön a nekem fontos pont: Menjen haza, és gondolja végig, hogy tényleg akarja-e csinálni, vagy csak megpróbálja, hátha bejön. Én még olyat nem láttam értékesítésben, hogy nem akarta igazán, csak bejött.

Az hogy kinek van szüksége jobban a másikra, az talán függ attól is, hogy mekkora a munka kínálat és kereslet. Én azért írtam a „felháborító” cikkemet, mert úgy tűnt számomra, hogy ma nem kell a munka az embereknek. Jól élnek, élünk, és ezért el sem jönnek, mert találnak mást és jobbat. És ezzel nem lenne baj, ha nem lenne tele panasszal az ország, hogy nincs munka, minden egyre drágább és nem lehet megélni. Nekem nem úgy tűnik, hogy gond lenne.

Az pedig, hogy meg sem jelennek emberek, és nem is mondják le az időpontot, az nem attól függ, hogy kinek van szüksége a másikra. Ez egyszerűen viselkedési kultúra. Ez arról szól, hogy hogyan züllik ma hazánkban az erkölcs.

Talán még egy fontos dolog, ami növelheti ezt a nézetbeli szakadékot. Az pedig az, hogy ez egy szakma. Vagyis időbe telik, hogy ezt megtanulja egy olyan ember, aki korábban nem volt értékesítő. Ez pedig sokba kerül. Időbe és pénzbe. És talán abban van az egyik nézetbeli eltérés, hogy ezt ki fizesse meg. Vagyis ha a munkatárs azonnal fix fizetést akar, mint értékesítő, de még hónapokig kell tanulnia, és nekem, mint cégnek ténylegesen százezreket kell beletenni a munkatárs tudásába, és még azonnal magas fizetést is kér. Ezt a befektetést lehet, hogy a fiamnál örömmel vállalom, de egy idegennél nem.

És képzeljük el, hogy odamegyünk egy informatikai céghez, és azt mondjuk, hogy nem értünk a számítógéphez, nincs szakmai tapasztalatunk és képesítésünk, de vegyenek fel. Majd tanítsanak ingyen évekig, adjanak mellém egy munkatársat, aki segít és tanít (addig az sem termel), és persze attól függetlenül, hogy hogyan haladunk, már az első naptól kapjunk fizetést.

Ha ezzel próbálkozunk egy informatikai cégnél, úgy dobnak ki, hogy a lábunk sem éri a földet. Csakhogy ez a példa mindenki számára nyilvánvaló. De az, hogy az értékesítés egy szakma, azt tanulni kell, és sok időbe és erőfeszítésbe kerül a siker, azt kevesen értik meg. És sajnos ott van a másik keserű tapasztalat. Akit kitanítunk, és tényleg sok időbefektetéssel sikeressé teszünk, azt elcsábítják, látván a sikerét. És kidobtuk a munkánkat. Ennél már csak az a rosszabb, ha elcsábítja a konkurencia, és ellenünk dolgozik. A végén akárhogy is nézzük, a befektetett munka és tudás mindig az értékesítőé lesz, amit ingyen magával vihet.

Szóval nehéz megtalálni a kölcsönösen előnyös megoldást, de törekedni kell rá. Ahhoz pedig mindkét oldalon ki kell választani a sok szélhámos között a becsületest, sokat kell próbálkozni. Én bízom benne, hogy ezzel mindkét oldalon a becsületesek egyet fognak érteni!

További szép napot, és sok hozzászólást kívánok!

Parajdi István - Alelnök
Értékesítők Szövetsége