Jun
8
Az biztos, hogy nehéz megtalálni a mindkét félnek előnyös megoldást. És nem könnyű, mivel az értékesítés talán azon ritka szakmák egyike, aminél közvetlenül a teljesítmény határozza meg a jövedelmet. Vagyis ha nincs eredmény, akkor mindkét fél pénz nélkül marad. Az értékesítő és az őt foglalkoztató cég is.
Persze van aki nem fogadja el ezt, és pénzt akar eredmény nélkül is. Mert ő dolgozott, és neki jár. Ingyen pedig nem akar dolgozni. És ha valaki így gondolkozik, akkor bizony nem érti az értékesítés lényegét. Vagyis csak pénzből lehet pénzt, jutalékot adni a munkatársnak. Ez lehet, hogy sokaknak nem tetszik. De ez a tényen nem változtat. És bizony ezen emberek lehetnek nagyon értékesek, jó munkaerők, csak éppen az értékesítés nem való nekik. Ahogy én sem lehetek darukezelő, mert tériszonyom van. Nem követelhetek olyan daruvezetői állást, ahol nem kell magasra felmenni.
Vagyis aki értékesítő akar lenni, annak le kell nyelni a békát, és elfogadni, hogy csak az eredményért kap jutalékot. És ez teljesen tisztességes dolog, mivel ebben előre megegyeznek. Akinek nem tetszik, válasszon más munkát, és ne háborodjon fel rajta. És persze nem arra a tisztességtelen cégekre gondolok, akik nem fizetik ki az előre megegyezett jutalékot akkor sem, ha hozza az értékesítő a bevételt. Az tényleg felháborító, és ott kell hagyni azt a céget azonnal. És sajnos népi sporttá vált, az átverősdi a munkaadók és a munkavállalók részéről is.
Akkor mi az ami engem felháborít? Engem pont a másik oldal háborít fel. Mégpedig az állítólagos magyar helyzet. Hogy nagy a munkanélküliség, és nem lehet elegendő pénzt keresni? Ez szerintem nem igaz. Talán túl jól élünk, és közben csak sírunk. Mert különben mi arra a magyarázat, hogy egy meghirdetett értékesítői állásra, előzetes egyeztetés után, tízből csak egy ember jelenik meg az első személyes időponton. És a többi kilenc nem csak hogy nem jön el, hanem még nem is szól. Hogy a fenében lehet, hogy ott ülök hiába, mint ügyvezető, és a kedves munkavállaló pedig még arra sem veszi a fáradságot, hogy odaszóljon, hogy nem jön. Kíváncsi voltam, hogy mi van velük. Ezért az asszisztensem felhívta mindent. Többen szó nélkül levágták a telefont, és volt aki azt mondta, hogy már nem érdekli. Ez tényleg felháborító.
És ilyen embereknek kellene fix bért adni? A semmiért. Hát azt nem. Inkább nagyobbat merítek, inkább folyamatosan keresem a jó munkatársakat, minthogy a fix bért követelőkkel kísérletezzek.
És ebből persze adódik az is, hogy azzal, aki nem ilyen, és tényleg sok munka eredményeként sok pénzt akar keresni, azért pedig megteszek mindent. Én nagyon nagyra becsülöm mind az értékesítőket, mind a szakmát és az értékesítői munkát. Azt gondolom, ma ez a leghasznosabb dolog egy cégben. Ez határozza meg egy cég jövőjét, hogy létezni fog-e öt év múlva!
Sajnos az emberek többsége nem értékeli az értékesítőket, kellemetlenkedő ügynöknek tekinti őket. Pont ezért dolgozunk, hogy ez a szakma elismertebb legyen a társadalomban. És ezért akkor tudunk a legtöbbet tenni, hogy sok képzéssel, emeljük a szakma színvonalát.
Ami furcsa, hogy pont mi, akik alapították a szövetséget, és dolgoznak érte, nem kapunk érte pénzt. Lehet, hogy bolondok vagyunk?
Parajdi István - Alelnök
Értékesítők Szövetsége
Teljesen egyet értek Istvánnal!
Van olyan helyzet, amikor igenis menni kell az értékesítőnek az üzlet után és amennyiben nem működik egy megkeresési mód, akkor újabbakat kell keresni.
Ez leginkább akkor igaz, amikor egy kezdő cégről van szó, ahol még nem kitaposott az út és talán még a termék sem ismert.
Egyébiránt éppen ilyen volt az úgynevezett internetes online webáruházak értékesítési piacának helyzete 2000 nyarán.
Annak idején még a legtöbb cégnek saját honlapja sem volt...
A jó értékesítő ügynök házal, megkeres, visszakeres, ha szükséges ezer kilométereket jár (2000 és 2001 között kiszámoltam - elsétáltam Párizsig munka közben), új adatokat ad (visszakeres) és ha kell hónapokat vár a jutalék kifizetésére, még akkor is, amennyiben ételre sincs pénze (megoldja), mert nemcsak csinálja a munkáját, hanem hisz is benne.
És meglesz a termék. Mindig meglesz.
És Istvánnak igaza van abban, hogy valóban ott kell hagyni azt a főnököt, aki ezt nem veszi észre.
A hőbörgő „értékesítési ügynököt”, pedig elég csak nyugtázni – megérteni nem kell – és az ilyen ember amúgy is távozni fog magától - láttam, tudom.
Szerintem: A szerencséhez mindig kitartás kell!
a szaktudás már csak egy lapáttal több a jóból a tetejére...
Igaz ez az élet minden területére, nemcsak az eladásra (a szerelmét ostromló „hős lovag” sem nyeri el legtöbbször könnyen a kiválasztott hercegnő kegyeit – még a mesékben sem, nemhogy a való életben. Haragudni persze emiatt is lehet)
Pontosan ugyanígy van ez az értékesítésnél is.
A különbség talán annyi, hogy az eladásban a kitartás MINDIG nélkülözhetetlen.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismertem a BIT-Hungary-t 2000-ben és 2002-ben is.
Tudom, hogy a valóság ott van abban, amit István ír, mert keresztül ment rajta és megbecsülte az értékesítők munkáját, sőt nagyra becsülte a kitartást, ahogyan én is midig nagyra becsültem mint értékesítő azt, ha ezt meglátták és értékelték. Jó érzés volt.
A jó főnök együtt tud örülni az értékesítővel amikor megtörtént az első kifizetés - hónapok izzadságos munkája után (nálunk anno ez sok hónap volt, talán több mint egy év is) és az értékesítőnek nincs nagyobb elismerés, mikor a főnök mosolyát látja (2001 augusztus 8.) nem felejtem el soha.
Out: Amúgy a fiam is ezen a napon született, csak 6 évvel később… ezt le kellett írnom… bocsi.
Nincs jobb az érzésnél, amikor tudod, hogy valaki teljes mellel mögötted áll, akkor is, amikor tárgyalsz, amikor a "kellemetlenkedő ügynököt" látják benne. Mögötted áll egy társ, egy főnök, egy cég, akire számíthatsz, egy főnök, akitől kérdezhetsz (mert a célotok azonos).
Amit én gondolok, mint gyakorló értékesítő, hogy az értékesítésre születni kell - ami alatt azt értem, hogy szeretni és élvezni kell az eladást.
Azt a játékot, amikor "közelednek és távolodnak a felek", amikor "lezárod" az ügyfelet, amikor az ügyfél "saját magát "zárja le".
Jelenleg Lacoste galléros pólókat értékesítek saját ügyfelek felé és a minap az egyik új neten szerzett ügyfelem - mielőtt megnézte volna a terméket - kialkudott egy még jobb árat (mert mohó volt)
Ennél nagyobb öröme nem lehet egy értékesítőnek.
Az ügyfél gyakorlatilag magát "zárta le". Közöltem vele, hogy kiszámított pénzzel jöjjön, hogy könnyebb legyen az eladás. Micsoda kis vacak fogás és müködik. Mert őszinte. Mert az értékesítő ügynök, nem titkolja, hogy el akar adni! Ez a dolga és kész.
Az ügyfél pedig ezek után már kiszámított pénzzel jött a helyszínre. MERT: végre vevőnek érezhette magát. Kért valamit és megkapta. (gyakorlatilag megkötötte az üzletet helyettem).
Nos ezen trükköket nem lehet megtanulni könyvből, mert adódik egy helyzet, amit észre kell venni és pont.
Persze azért ennél sokkal több kell a legtöbb esetben, de ami ezen példának a célja, hogy az értékesítőnek meg kell látni azt a pillanatot, amikor meglesz a hajlandoság a "vevő-fél"-ben és arra le kell csapni... (annak idején time-sharing-es üzletkötő koromban ezt egy kézfogással egybekötött gratulációval tettük, amiből már nem volt visszaút legtöbbször – interneten keresztül mindenesetre ez nehezen kivitelezhető, mert nincs testi kontaktus), viszont vannak más trükkök, ahogy az látható.
Ja és még valami, egy értékesítő mindig együtt kell, hogy éljen a munkájával.
Nincs olyan, hogy melózom a cégnél, aztán délután 4kor hazamegyek TV-t nézni és jövök holnap 8-ra. (az az értékesítő, aki a cégnél melózik valószínüleg nem végzi a dolgát, mert neki a munkahelye min. 80%-ban az utca!!!)
A bennülö vagy a fixen 8tól-4ig dolgozó "értékesítő" sok esetben egy vesztes értékesítő, mert lehet, hogy az ügyfelét 4.30kor találja meg miközben hazafelé megy, akkor pedig bizony akcióba kell lépni, ha igy hozta az élet...
ÉS ami érdekes ez valóban így működik.
Nekem sosem működött jól az előre bejelentkezés - nem szeretik az ügynököket (ez így igaz), - ellenben ha az ember hívatlanul betoppan és csak egy percet kér elöször, mintha éppen arra járt volna az 95%-ban működni fog.
És ami talán a legmeglepőbb LESZ IDEJE IS a vezetőnek, vagy valamelyik felelős személynek, aki majd referál és akihez legközelebb már NEM A TITKÁRNŐ-vel való egyeztetés (esetleg sikertelen lerázások) után jutunk be a hátsó ajtón, hanem a titkárnő mosolyanak kíséretében a főbejáraton.
Ez pedig maga a művészet és az eladás alapja.
Egy vezető beosztású ember ugyanis tudja, hogy egy problémát nem lehet kikerülni újabb probléma keletkezése nélkül, tehát, ha kicsinek látja azt – hiszen nem ismeri az ügynököt – rögvest kezelni fogja a dolgot (amolyan „essünk túl rajta, ha már itt van alapon”). Számára logikus megoldást, nekünk pedig működőképes üzletkötési alapot ad.
A közvetlenül VELE való egyeztetés után pedig már könnyebb, mint az egyszeregy - szépen öltönybe öltözve - a legközelebbi bemutató és az eladás is, mert már van személyes kapcsolat – a titkárnővel való egyeztetés után ez nincs meg még éppen a döntőképes személlyel!
Itt találkozik a spontaneitás az előre eltervezéssel, nem pedig a zavaros, remegő hangvételű, avagy megjátszott erőt és sikert sugározó hangvételű telefonbeszélgetés - a nem megfelelő emberrel - előadott „adatbomba” közben.
Hát ennyi lenne a hozzászólásom.
out: Amúgy szívből gratulálok István, öröm nekem látni, hogy megcsináltátok!!!
Mintegy 7 éve nem láttuk már egymást és jó volt olvasni a sikereitekről! Ezuton üdvözlöm Halászt is :-)))
Amugy érdekel a devizatőzsdézés, (egyenlőre egy programozó barátom programjával demozgatok - el is küldtem neki a blogod elérhetőségét, talán megkeres) ezúton találtam ide erre a blogra... jó volt olvasni Rólatok!
Ja és majd elfelejtem! A leglényegesebb:-)))
Amennyiben szeretitek a Lacoste galléros pólókat - és szeretnétek néhany darabhoz nagyker áron vagy még olcsóbban! - hozzájutni jelezzetek vissza és szívesen "eladok" Nektek, néhány darabot (ha kell házalok is nálatok, mert ez a munkám és szeretem :-))))
Megküldöm ezennel második számú elérhetőségemet: beloriss@hotmail.com
Amennyiben esetleg visszajeleztek ezen keresztül, megadom a barátaim számara fenntartott elsőszámú elérhetőségemet is
:-)))
Baráti üdvözlettel és tisztelettel:
Limanowski Tamás, szabadidőruha értékesítő ügynök
(az egykori legelső BIT HUNGARY szoftver értékesítési
ügynökötök)
Kedves Parajdi István!
Jómagam 15 éve foglalkozom jogi kiadványok értékesítésével.
Folyamatosan felvételíztettem. A következő tapasztalatokkal:
Telefonon jelentkezett 30-40 fő. Eljött a bemutatóra 10-12. Jelezte hogy nem jön, bár megígérte: 0
Elindult üzletkötőként 2-3
Mentorálás után önállóan termelni kezdett : 0-1
Tehát ezek a tapasztalatok egyeznek.
Néhány megjegyzés:
1. A kérdés, kinek van jobban szüksége a másikra? Az értékesítőnek munkára, a cégnek értékesítőre?
Szerintem a cégnek kell az értékesítő, de úgy csinál, mintha az értékesítőnek kellene inkább a munka.
2. Ha elindul egy értékesítő, akkor havi 60 tárgyalásra vetítve van kb 48 000 Ft költsége a minimálbérre,100 000 Ft benzin, telefon, könyvelés.
Tehát ezt neki meg kell hiteleznie, s utána tudja meg, hogy érdemes-e az adott terméket értékesítenie.
Tehát ő vállalja egyedűl a kockázatot.
Ha nem jön be, akkor elment 150 000 Ft, és nem biztos, hogy van még egy hónap tartaléka.
Ezért kérnek a munkáért is pénzt.
dr.Viniczay G. Zsolt
Tisztel Parajdi István!
Új blogbejegyzése kapcsán megszólítva érzem magamat, ugyanis előző hozzászólásomnak a Felháborító! címet adtam, és ez a kulcsszó a cikk több részében szerepelt. Kérem kommentjében nevezze meg azt/azokat a hozzászólás/okat amelyekre reagált. Amennyiben az én hozzászólásomra reagált el kell mondanom, hogy a címben és a cikkekben megnevezett olvasói állítások egyikét sem vallom magaménak, hozzászólásomban kizárólag az egyik kommentelő csak jutalékért végzet, költségtérítés nélküli próbamunkája ellen fejeztem ki ellenérzésemet.
Minden tiszteletem ezé a blogé, sok hasznosat tanultam, olvastam itt. Ez a cikk is hasznos, csak másképp. Értékesítőként nagyon óvatosan kell megválogatnom, hová menjek dolgozni. Szerencsére ritka, hogy én keressek, engem szoktak megkeresni. Azért hobbiból eljárok interjúzni, csakhogy a munkaerőpiaci ismeretem is megmaradjon. Döbbenetesek a tapasztalataim.
"Az biztos, hogy nehéz megtalálni a mindkét félnek előnyös megoldást."
Főleg, ha nem is keressük. Az értékesítő nyelje csak a békát...
"az eredményért kap jutalékot"
Igen. A munkáért viszont fizetést. A gond az, hogy a munkáltatók egy része nem képes megfogalmazni a _munka_elvárásait. Nem képes megfogalmazni, mi a feladatkör pontosan. Kicsivel később az értékesítő azon kapja magát, hogy segédanyagokat írogat (használati útmutatót, engedélykérelmet, marketinganyagot stb.) Sőt, a munkáltató nem képes megfogalmazni az eredményelvárásait sem. Döbbenten állnak, mikor állásinterjún rákérdezek: mégis mennyi forgalmat várnak a termékből, milyen fejlesztési terveik vannak, milyen értékesítési csatornákon, milyen marketingköltségvetéssel, milyen megtérüléssel? Milyen termékéletciklusban gondolkodnak, hogyan megy az utókövetés? Döbbent csend. Aztán elkezdek licitálni: x millió legyen, 2x millió legyen? Indirekt csatornán, direkt csatornán, nemzetközi szinten, hazai szinten? Még mindig tanácstalanok. Legtöbb esetben én állok fel. Talán így gondolja az itt említett 9 ember is, aki nem jelenik meg az állásinterjúkon (ha megígértem, én mindig elmegyek. Bár ritka, hogy egyáltalán megígérem.).
Általános probléma, hogy állásként hirdetnek meg értékesítői pozíciókat, aztán a helyszínen kiderül, hogy számlázni kell, vállalkozónak kell lenni. Az éves terv 80 millió, de csak 100 millió fölött fizetnek jutalékot. Az összes munkavállalói kötelezettséget a nyakába varrnák az embernek, viszont semmilyen Mt. általi védelmet nem élvezhet. Csoda, hogy nem akar odamenni dolgozni senki? Van, ahol már október óta keresik az értékesítőt, még mindig nem találtak senkit. Nem jó az ajánlat.
Érdekes lenne látni egy igazán működő modellt, amiben mindkét fél jól érzi magát. Ez nem lehetetlen.
"Ami furcsa, hogy pont mi, akik alapították a szövetséget, és dolgoznak érte, nem kapunk érte pénzt. Lehet, hogy bolondok vagyunk?"
Nem bolondok. A blogolás hobbi, a közösségszervezés hobbi. Közvetve lesz eredménye, tehát mégsem ingyenmunka. Félek azonban, hogy az eredmény az is lehet, hogy tekintet nélkül az eladni kívánt termékre, minden értékesítő egyforma feltételekkel találkozik. Pedig nem mindegy, hogy golyóstollat vagy bányagépet kell eladni.
Tisztelt Blogolótársaim
Bár én a munkaadói oldalon vagyok,de elgondolkoztam sok mindenről.A tegnapi nap hívott fel egy fiatalember édesanyja aki idejött dolgozni egyenlőre próbaidőre..Úgy kötöttük meg a szerződést,hogy címenként kap egy összeget akár kötött üzletet akár nem,és ha köt üzletet akkor százalékot kap utána.Kikötöttük azt is,hogy a saját gépkocsijával megy és azt is,hogy egy hónap alatt,hány üzletet kell meglátogatni.A dolog lényege,hogy két hónap alatt az egynegyedét látogatta meg annak az üzletmennyiségnek amit megbeszéltünk,/havi 120 vendéglátó egységről beszéltünk./az itt kötött üzletek után is és a lelátogatott üzletek után is megkapta a járandóságát, és itt jön a lényeg.Az édesanyja felívott,hogy én becsaptam őket mert miért nem fizetek még benzinpénzt is,hiszen és ez a megdöbbentő:én egy jólmenő maszek vagyok/nemvagyok maszek./és igazán kizsigerelem az embereket.Elmondtam a mamának,ha a kisfia elment volna annyi helyre amennyiben megegyeztünk akkor kötött volna üzletet és nyílván lényegesen többet keresett volna.A válasz az volt,hogy rossz volt a kocsija./a telefon amit én fizetek meg nem esett a kezbe így nem tudott telefonálni sem/.Elkezdtem gondolkodni és arra jöttem rá a szavaiból és egy két blogot olvasva mások leírásaiból,hogy a szakadék két szélén állunk.A képviselő mit gondol:én dolgozok,futok üzletet kötök és az a rohadt burzsuj tulajdonos az én verejtékes munkámból szerzett pénzen ülve nem csinál semmit és él egyre jobban.Mit gondol a tulajdonos:Évekig dolgoztam mint a barom ráment a házasságom az egészségem,megteremtettem valamit és erre jön egy fickó és azt mondja,hogy mi az,hogy csak ennyit akarsz te adni az én munkámért,ez disznóság.Ahhoz,hogy a területi képviselők megértsenek valamit,ha meg nem sértem Őket leírok egy más esetet mert nagyon jól példázza a két fél közti különbséget.Dolgozott nálunk egy gépkocsivezető kolléga,aki egyébbként jó viszonyban volt és van is velem.Egy alkalommal azt mondta,hogy te Öreg elmegyek melózni tőled,mert kamionra ülök kijárok külföldre, és az üzemanyagból megspórolok x ezret,a seftelésből y ezret,így majdnem kétszer annyit keresek mint nálad./hozzáteszem azért jött hozzánk és nem kamionra mert 40 éves elmúlt és amikor jelentkezett nálunk már senki nem akarta felvenni kamionra./.Mondtam neki figyelj csak az üzemanyagból annyit nem tudsz elvenni amiben megmosod a kezed.Ugyanis valaki nem azért vett 70000000ft ért egy kamiont,hogy te meggazdagodj.A seftelés meg tizenöt éve még működött, de ma már minden kapható itthon is és nem tudod olcsobban eladni.Félév múlva újra nálunk dolgozott.Miért írtam le?Nos azt látom az írásokban,hogy belefektetni benzin autójavítás,szó sem lehet róla,de fizessenek meg, jól úgy is, ha nem teljesítek.Persze aki ezt évek óta csinálja az tudja,hogy egymásra vagyunk utalva,és csak akkor működik a dolog ha a másik érdekeit is nézem.Ez hazánkban még nem egy gyakorolt gondolkodásmód.Persze félreértés ne essék azt sem tartom tiszességesnek,ha egy területi képviselő teljesít és az adott cég kitalálja miért is nem fizeti meg az előre kialkudott összeget.Sajnos a nekirohanós képviselők egy hadával már találkoztam,de csak egy olyan tisztességes képviselővel találkoztam,hogy elment x helyre nem adott el semmit, leültünk elszámoltuk a címek utáni pénzt és azt mondta:ne haragudj,a terméked tényleg szuper,ahol bent voltam mindenütt ezt mondták,címek amit adtál azok is működtek,de én evvel a termékkel nem tudtam azonosulni,nem vagyok képes olyan lekesen ajánlani,hogy tőlem rendeljenek is így megpróbálok mást értékesíteni.Ha valamiben segíthetek szólj.Ö egy korrekt ember.Van a másik oldal,ahol kikötik a százalékot a hozandó mennyiséget,és mire megcsinálja a képviselő addigra már más az elvárás.Nos ilyen multikról "nagycégekről" sokat hallottam.Ezek azok akik igazán becsapják a képviselőt,csak itt nincs "személy" akivel vitatkozni lehet mert itt a cég dönt így.Persze itt is az az effektus van, hogy a területi képviselő kockáztatni,áldozni nem akar/itt nem is kell kap kocsit,elöbb utobb,fizetik a km pénzt,a telefont stb de állandóan változtatják a feltételeket./Tisztelt területi képviselök sajnos rossz hírem van.Ilyen a kapitalizmus.Ez az amire úgy vágytunk,csak minket munkaadókat azért nem ver lelkileg a földhöz mert amikor még kis cégek voltunk/az én cégem most is az./meg kellett tanulni,hogyan csapnak be, mi a buktató,mit kell küzdeni,hogy kifizessenek,hogy munkát kapjunk,hogy mennyire lehetetlenné tud tenni a legkülönbféle állami hivatal,és milyen egyéb disznóságok léteznek./Ha erre tényleg kíváncsi valaki akkor egy külön fórumot érdemes létesíteni rá./tehát mi ezért lettünk ilyenek,megértem én a "kisembert" is akinek nincs rá pénze,de a mondás úgy szól:pénzt csinálni csak pénzel lehet.Ezt viszont Önöknek is meg kéne érteni.Tisztelettel:
Lajos