Hozzunk ki 150%-ot egy kiállításból vagy egy szakmai konferenciából!

Közel tíz évvel ezelőtt az ITD Hungary szervezésében az egyik cégünk is megjelent egy frankfurti szakmai vásáron a magyar standon. Összesen nyolc cég állított ki. Mi voltunk a legkisebbek. Szerencsére nem volt tapasztalatunk, és nem tanultuk meg a tipikus unatkozós és ügyfél elriasztó kiállítói magatartást. Ezért a saját marketing ötletünket követtük.

Összeállítottunk összesen kétezer olyan cég listáját, aki a korábbi években kiállítok voltak, vagy az iparág legfontosabb cégei voltak. És erre a listára kiküldtünk postán egy meghívót három héttel korábban. Majd ezt megismételtük egy héttel a vásár előtt. De ez egyben egy válasz fax is volt. Vagyis akit érdekelt az általunk kínált termék, azoknak előre kellett időpontot egyeztetni. És jöttek sorban a visszaigazolások. Alig győztük beosztani őket félóránkén.

És akkor eljött a nagy nap. Azért nagy, mert nekünk ez volt az első nemzetközi kiállításunk. És nyitás után jöttek sorban az érdeklődők. De csak hozzánk. A többi cégnek egy-két olyan kontaktja volt csak, akik régi ismerőseik volt. Ez duplán hasznos volt. Először is mint utólag már megtanultuk, az első szakmai nap arra való, hogy a szakma unatkozzon. Nagyjából nulla volt a valóban látogató. De hozzánk jöttek a többi standról is, mert a meghívott potenciális partnerek is unatkoztak. És végig így ment ezt a vásár alatt. Végig teltház volt.

Ott akkor megértettük, hogy mennyire más az az érdeklődő, aki csak annyit mond, hogy „nézelődik”, vagy az aki alig tudja kibetűzni a nevet, de név szerint keres engem. Nekünk kellemetlen volt, ha csúszás miatt összetorlódtak, és várniuk kellett. De érdekes módon nem sértődtek meg, hanem annál inkább érdekelte őket, mi az amiért sorba kell állni.

A többi magyar kiállító unatkozott, és már kellemetlen volt nekünk, hogy mindent csak mi használunk. A kávéfőző és a tárgyaló mindig foglalt volt. De mi csak a nyolcad részét fizettük a felének, amibe a kiállítás került.

Az igazi sikerélmény az volt, amikor a harmadik nap kíváncsian átjött a szemben levő brazil stand egyik értékesítője. Azt kérdezte, hogy mit árulunk, hogy nálunk sorban állnak akkor, amikor a köztünk levő „folyosón” csak egy két ember lézeng. És az is vagy diák, vagy nyugdíjas. Nem tudta elképzelni, hogy mi lehet ilyen világszám, hogy emberek papírral a kezükben, mindig ugyanazt a nevet keresik.

Az már inkább szomorú volt, hogy ezt a többi magyar kiállító meg sem kérdezte. Őket nem érdekelte, mert őket „küldték”. Én viszont azt vallottam, ha már itt vagyunk, és nem otthon a családdal, vagy a Balatonon, akkor amit lehet hozzunk ki ebből a vásárból. És mi ki is hoztuk.

A sikeren felbuzdulva, két évvel később egy hazai hasonló szakmai konferencián és kiállításon is be akartuk vetni ezt a módszert. De nem működött olyan jól, mint Frankfurtban.

És ekkor bevetettünk egy másik értékesítési csodafegyvert. Nem a módszer csoda, hanem az a csoda, hogy azóta sem használja senki, akárhányszor egy ilyen rendezvényen végigsétálok. Pedig olyan egyszerű, hogy a tizenegy éves kislányomnak is meg tudnám tanítani. És itt sem maradtak el a „ti mit árultok, hogy a standotokon mindig tömeg van, pedig a vásár olyan kihalt, hogy mi halálra unjuk magunkat” kérdések.

Ezt a csodamódszer a következő SALESBLOG bejegyzésben közzé fogom tenni. De előtte arra kérek minden olvasót, osszon meg velünk hasonló ötleteket és sikerélményeket!